Időről időre felmerül a hallgatókban a kérdés: „a témához válasszak konzulenst vagy a konzulenshez témát?” Ez kb. a tyúk vagy a tojás esete, hiszen IDEÁLIS helyzetben a szuper téma és a még szuperebb konzulens kéz a kézben jár. Igen ám, de az ideális helyzet ritkán létezik. Ezért is fontos átbeszélni, hogy melyiket érdemes először kiválasztani.
A témaválasztás legjobb stratégiáiról egy korábbi blogbejegyzésben már írtam, sőt, arról is, hogy melyek azok a tipikus hibák, amiket el lehet követni a témaválasztás során. Most próbáljuk a konzulens oldaláról megközelíteni a kérdést.
PROBLÉMA 1:
Ha remek a konzulens, de pocsék a téma
Ugye ismerős a szituáció? Van egy tanár, akinek imádod az óráit, de talán még annál is jobban a személyiségét! Vicces, laza, jófej, érdekesen magyaráz, a követelmények pedig könnyen teljesíthetők. Szívesen írnál nála szakdolgozatot, mert biztos, hogy segíteni fog – vagy ha nem, akkor legalább nem akadékoskodik sokat.
Aztán, amikor megnézed a szakdolgozati témalistáját, kiderül, hogy tele van unalmas, számodra érdektelen vagy túlságosan nehéz témákkal. Így már azelőtt elmegy a kedved a szakdolgozatírástól, hogy egyáltalán hozzákezdenél.
Jó ha tudod, hogy a konzulensek által megadott témalista, amelyek a preferált szakdolgozati témákat tartalmazza, csak egy ajánlás. NEM azt jelenti, hogy KIZÁRÓLAG ezekkel a témákkal lehet őket megkeresni. Sőt! Óva intelek attól, hogy ezek közül a témák közül válassz, mert ezek elnagyolt, sablonos, ötlettelen felvetések. Sokan évek óta nem is frissítették a listát. Ez épp csak arra jó, hogy az emberben elindítson valamilyen gondolatot. A megadott témákat mindig PONTOSÍTANI kell.
A legtöbb konzulens kifejezetten nyitott az érdekes és újszerű megközelítésekre, az eredeti ötletekre, a hallgatók saját kezdeményezéseire. Szóval, ha tényleg olyan jófej és lelkiismeretes a tanárod, mint amilyennek megismerted, akkor nyugodtan keresd meg őt – nagyjából – bármilyen témával (persze, azért a szakodhoz kapcsolódjon 🙂 ), mert biztos, hogy nyitott lesz rá! Lehet, hogy megpróbálja majd egy kicsit a saját kutatási területéhez igazítani a felvetésed, de ez talán még színesíteni is fogja a témádat.
Már csak azért is érdemes bepróbálkoznod nála, mert az adott tanszéken dolgozó tanárok soha nem csak azokhoz a tárgyakhoz értenek, amiket tanítanak. Általában képben vannak a szak minden tárgyával és követelményével. Szóval, ha csak egy kicsit is sikerül hozzákapcsolnod a témádat a tanár érdeklődési területéhez, akkor már nyert ügyed van.
Figyelj azonban arra is, hogy az ilyen népszerű tanároknál gyorsan elfogynak a szakdolgozói helyek. Vagyis érdemes minél hamarabb felkeresni őt, hogy biztosan elvállaljon.
PROBLÉMA 2:
Ha remek a téma, de pocsék a konzulens
Végre rátalálsz egy igazán izgalmas témára, de amikor meglátod a tanár nevét, akihez tartozik, összeszorul a gyomrod, lever a víz és átfut a testeden a borzongás. Csak ettől a tanártól mentsen meg a jóisten – gondolod magadban. Eggyel rosszabb szituáció, mint az előbbi, de nem megoldhatatlan.
Mielőtt végleg elvetnéd a rettegett tanárral való együttműködés lehetőségét, érdemes lecsekkolnod, hogy konzulensként is annyira szörnyű-e, mint tanárként. Beszélgess olyan felsőbb évfolyamosokkal vagy végzettekkel, akik nála írtak szakdolgozatot (a könyvtári szakdolgozati adatbázisból tudsz infókat gyűjteni), és kérdezd meg őket a tapasztalataikról. Lehet, hogy meg fogsz lepődni! Egy konzulens-szakdolgozó viszony teljesen más, mint egy „sima” oktató-hallgató kapcsolat. Közvetlenebb, személyesebb és jobban megmutatkozik a tanár emberi oldala.
Az ilyen „rettegett”, „hírhedt” tanárok különösen szeretik és tisztelik azokat a hallgatókat, akik a rossz hírük ellenére is veszik a bátorságot és hozzájuk fordulnak. Nem beszélve arról, hogy a saját szakdolgozóját minden konzulens védi, ami az államvizsgán akár még az előnyödre is válhat. Hiszen mégiscsak jobb, ha az „ellenség” a te oldaladon áll, mintha téged támadna, nemdebár?
Ha mégis az derül ki, hogy szakdolgozatot írni sem érdemes ennél a tanárnál, akkor tényleg jobban teszed, ha lemondasz a témáról. Vagy megpróbálod egy kicsit átvariálni úgy, hogy egy másik, kevésbé harapós konzulens számára is elfogadható legyen. Sokszor tényleg elég megváltoztatni néhány kutatási kérdést, a főbb elméleti irányvonalakat vagy a kutatás célcsoportját, és máris passzol a többi tanár területéhez is.
PROBLÉMA 3:
Ha pocsék a téma és pocsék a konzulens is
A legrosszabb, de korántsem menthetetlen helyzet mind közül! Amikor rájössz arra, hogy nem csak a szakod unalmas, érdektelen és/vagy nehéz, de a tanszék oktatói is csapnivalók. Ez általában akkor történik, amikor a munkahelyed „iskoláz be”. Vagyis nem a saját érdeklődésed és lelkesedésed vezérel az egyetemre, hanem a kényszer. Egy jobb állás, magasabb fizetés, magasabb pozíció, több juttatás. De akkor is előfordul az ilyesmi, amikor menet közben jössz rá arra, hogy mégsem ez a terület érdekel. Otthagyni már késő lenne, hiszen sok időt és pénzt fektettél bele.Ezért legalább „becsületből”, kötelességtudatból vagy a szüleid akarata miatt befejezed az egyetemet.
Ez esetben két lehetőség játszik! Az egyik a megúszós verzió. Amikor megpróbálod megkeresni a lehető legkönnyebb témát és a lehető leglazább tanárt, aki remélhetőleg nem fog „agyonszekálni” szakdolgozatírás közben. Tényleg arra játszol, hogy minél könnyebben és minél kevesebb problémával túljuss az egészen.
A másik az, amikor keresel egy olyan témát és tanárt, akihez legalább egy kicsit tudsz kapcsolódni. Ha nem találsz ilyet a tanszéken, akkor nyugodtan tágíthatod a látókörödet. Senki nem tiltja, hogy olyan tanárt válassz konzulensnek, aki egy másik tanszéken dolgozik és a 6 félév során csak egy órát tartott neked, az is szabadon választott volt. (A tesi nem számít 🙂 ). A szabadon választott tantárgyaknak épp az az előnyük, hogy az érdeklődési területednek megfelelően választhatod ki őket. Tehát érdemes már menet közben olyan szabadon választott tárgyakat keresni, amelyek legalább egy kicsit felkeltik az érdeklődésed. Ha nem unod halálra magad, már nyert ügyed van!
Legrosszabb esetben pedig kereshetsz akár egy külső konzulenst is. Egy cégvezetőt, egy másik egyetem oktatóját vagy egy általad érdekesnek tartott téma szakértőjét. A legtöbb iskola nyitott erre, de a pontos részletekről érdeklődj a tanulmányi osztályon.
Ugyancsak jó megoldás lehet, ha egy PhD hallgatót kérsz fel konzulensnek. Ha a „buzgómócsing” fajta, akkor a munka jelentős részét el fogja végezni helyetted. Ha pedig még emlékszik arra, hogy milyen volt a hallgatók sorában, akkor akár őszintén is elmondhatod neki a problémád. Megértően és lazán fog kezelni. Nem beszélve arról, hogy a PhD hallgatók különösen leterheltek, így kisebb gondjuk is nagyobb lesz a te szakdolgozatodnál.
Ha szeretnéd, hogy segítsek, írj nekem!
Ha úgy érzed, átadnád valakinek a témaválasztással és a szakdolgozat megírásával járó terheket, keress bizalomma. Írj az alábbi e-mail címre vagy küldj üzenetet az üzenetküldő űrlapon.